A Székelyhíd és Margitta közti országút mentén, 4 km-re DK-re Székelyhíd várostól, a Berettyóba ömlő Szentmiklós-patak elmocsarasodott völgyében, 142 m tsz. feletti magasságban található. 

A hajdankori érmelléki mocsárvilág utolsó megmaradt képviselője. A patak völgyében itt egy kb. 500 m hosszúságú, 140 m szélességű, vízzel töltött mélyedés található, amelynek mélysége helyenként eléri a 3 métert. A terület közepén egy 2,5 hektáros ingóláp alakult ki az elsüllyedt, tőzegesedő növényi maradványokból. A szövedék vastagsága néhol 1,5 métert is elér, máshol alig 0,5 méteres. A lápon gyökerező mézgás égerfák erdőt alkotnak, ennek nagyobb példányait a gyökerek nem tudják megtartani, ezért féloldalra dőlnek. A fák alatt a mocsári haraszt (Thelypteris palustris) tömegesen zöldell, a fák koronáját kúszónövények lepik be.

Az ingóláp számos növényi ritkaságnak ad otthont, ezek között számos, a hegyvidékről lehúzódott faj található:

• gyapjas sás (Carex lasiocarpa),
• dárdás nádtippan (Calamagrostis canescens),
• vidrafű (Menianthes trifoliata),
• berzedt tőzegmoha (Sphagnum squarrosum).

Jelen van néhány jégkorszak végi reliktum faj is, mint:

• lápi nádtippan (Calamagrostis stricta),
• rostosövű sás (Carex appropinquata),
• egy ritka tőzegmoha (Sphagnum fimbriatum).

A lápot bokorfűzes övezi, ezen átvergődve eljutunk egy rencével, békalencsével és békatutajjal borított vizes területre, s ha ezt is legyőztük, következik maga az ingóláp, amelyen közlekedve minden lépésünkre figyelni kell, mert egy óvatlan mozdulatra derékig süppedünk az elpusztult növényi korhadékba, ahonnan nehéz kikászálódni.

A láp közelében, méretes kocsányos tölgyek sudarában található a térség egyetlen szürkegém (Ardea cinerea) fészkelő telepe. Az erdő aljnövényzetét sűrű medvehagyma (Allium ursinum) állomány alkotja.

Egyedi maradványa egy hajdan a vidékre oly jellemző mocsárvilágnak, számos botanikai ritkasággal, amelyek szigorú védelmet érdemelnek.

A javaslatot összeállította és benyújtotta: Dr. Wilhelm Sándor