TÓTI - TĂUTEU

Nagyváradtól 68 km-re, északkelet irányban, Margittától 10 km-re fekszik, a Bisztra-patak völgyében. Nevét először a püspöki tizedjegyzékben, 1291–1294-ben említik, Toty formában. Neve a magyar tót népnévnek birtoklást kifejező -i képzős származéka.

Református templom

Sor- és kódszáma a műemlékek lajstromában: 375, BH-II-m-B-01214

Tóti 208. szám.

A 15. században épült. 1830-ban bővítik kelet felé és tornyot építenek elé. Eredetileg zsindely borította, amely az 1863-as tűzvészkor leégett. 1866-ban átépítették, klasszicista stílusban. A hajót cseréppel, a tornyot bádoggal borították. 1924-ben a tetőzetet felújították. 1946-ban a torony sisakját javították ki. 1992–1995 között teljes felújítást végeztek.

Egyhajós, faros nyeregtetős templom, nyugati homlokzata előtti toronnyal. Az egész templom lizénás-tükrös tagolású. A tornyot két övpárkány tagolja. Sarkai lemetszettek. Minden párkány fölött keskenyebb toronyrész következik. Toronyalatti főbejárata fölött egymás után két kerek világítóablak áll. A legfelső emelet széleit pilaszterek szegélyezik. Félköríves záródású ablakai kiemelkedő falazaton állnak, egyenes szemöldökkel és kötényes könyöklőpárkánnyal rendelkeznek. Hegyes, sokoldalú toronysisakja alatt óraíves párkány látható, óraszámlappal. A hajó oldalát lizénák tagolják. A hajó félköríves záródású.

Hajója síkmennyezetű. A falakat lambéria veszi körül. Karzatát faoszlopok tartják. Szószéke az északi falon van.

Forrás: Nagyvárad és Bihar megye épített öröksége, Dukrét Géza és Péter I. Zoltán, 2016