SZALACS - SĂLACEA

Az Érmihályfalvát Margittával összekötő műútról lehet megközelíteni, az Ottományból kivezető községi úton. Ottománytól 6 km-re fekszik. A szalacsi nagy utat „ad magnam viam Zoloch”, a Szabolcs vármegyei határjárásában említik 1067 körül. A Váradi Regestrumban: 1215. Zolos, 1217. Zolocha, Salech, 1232. Zolocha, 1291. Zoloch, 1332. Zalach, 1570. Szalaczy, 1772. Szalacs. Neve puszta személynévből keletkezett magyar névadással. A cseh Szalac személynév jelentése darabont, csatlós. Mivel az észak-erdélyi só szállításának itt volt a fő lerakodóhelye, egyesek szerint a szláv sol – só – főnévnek az -acs képzős származéka.

Tűzoltószertár

A Piac téren, a református templom mögött található.

A szalacsi tűzoltók aranykönyve szerint 1875-ben alapították az önkéntes tűzoltó egyesületet, de a hivatalos bejegyzés szerint csak 1888-ban. A testület pecsétnyomója is ebből az évből származik. Ekkor 35 tagja volt az egyesületnek. Hogy mikor épült a szertár, arról nincs adatunk. 1913-ban, a tűzoltóság által Székelyhídon szervezett versenyen, a szalacsiak első díjat nyertek. A versenyeken befolyt összeget a szertár felújítására használták. Az 1990-es években a szertárt felújították, rendbetették a felszereléseket, egy motorpompával gazdagították és egy állandó kiállítást nyitottak.

Földszintes, L alaprajzú épület. Három nagyméretű kijárata van, a felszerelések gyors kiszállítására. Az L kisebbik szárnyának fedélszerkezetére huszártornyot építettek. A nagyobb csarnokban vannak a tűzoltókocsik, más nagyobb méretű felszerelés. A jobboldali kisebb teremben látható a kiállítás, az összegyűjtött kellékekkel, oklevelekkel, zászlóval.

Forrás: Nagyvárad és Bihar megye épített öröksége, Dukrét Géza és Péter I. Zoltán, 2016