Sor- és kódszáma a műemlékek lajstromában: 173. BH-II-m-B-01026.
1. Decembrie tér 1. Az utca régebbi elnevezései: Augusztus 23. tér (1990–1966), Május 1. tér (1958). Mihai Viteazul tér (1945), Mussolini tér (1940), Mihai Viteazul tér (1920), Nagyvásár tér (1859).
 
Az Ullmann-palotát 1913-ban építették szecessziós stílusban.

A Nagyvásár (mai December 1.) tér déli részén a Liliom (ma Liliacului) utca és a Szarvas sor (ma Kogălniceanu utca) által határolt telek a századfordulón az ortodox izraelita hitközség tulajdonában volt. Ezen akkor még csak egyetlen jelentős ingatlan állt, épp a déli sarkon: az egykori sóház. A hitközség e területet parcellákra osztva 1911 februárjában elárverezte. Így jutott a Nagyvásár téri sarki telekhez a Kurländer és Ullmann Részvénytársaság. „Ullmann Sándor vezérigazgatónak az volt az intenciója, hogy ezen a helyen egy monumentális áruházat teremtsen. [...] Ullmann Sándor Berlinben és Bécsben készíttette el az áruház tervét. Berlinben készítették a teremrendezést, és Bécsben a homlokzat tervrajzát. Magát a palotát nagyváradi vállalkozók fogják felépíteni. A három emeletes áruházban nyer elhelyezést a Kurländer és Ullmann Rt. üzlete, raktára és irodahelyisége, a Nagyváradi Népbank, a Trieszti Generali Biztosító nagyváradi fiókügynöksége, itt lesz Ullmann Sándor magánlakása, valamint a cég többi tisztviselőinek és alkalmazottainak is ad lakást a részvénytársaság. Ullmann Sándor [...] mindezeken kívül berendez a palotában egy kis zsidó imaházat is. A nagyszerű palota jövőre el fog készülni” – tudatta a Nagyváradi Napló 1911. szeptember 20-i száma.

A palota majd csak 1913 decemberére készült el. Felavatásáról is beszámolt a már említett napilap: „Az Ullmann-palota új, nemes terméke a modern építőművészetnek. A palota homlokzatán ott díszlik Breitner professzornak, a bécsi cs. és kir. iparművészeti iskola tanárának remekműve: Juda oroszlánja a hétkarú gyertyatartóval. [...] Egy nagyváradi származású fiatalember, a mi reáliskolánk egy volt növendéke, Löbl Ferenc bécsi építőművész tervezte ezt a palotát. Bach Nándornak és Szőke Gyulának tanítványa rajzolta meg a lépcsőház gyönyörű üvegablakait, ő komponálta meg azt a nemes márványlapokkal borított kapualjat és bejáratot, amely igaz örömmel tölti meg a komoly művészet minden hívének a lelkét.”

A palota főhomlokzata szimmetrikus. A nagyméretű nyílásokkal áttört földszinti résznek zöldeskék fajanszborítása van, utalásként a bécsi szecesszióhoz való kapcsolatra. Ugyanerre emlékeztet a tetőzeten elhelyezett nagy hajókéményszerű építmény is. A földszintnél világosabb burkolólapokkal borított első emelet ablakai felső sarkaikon levágottak. A második és harmadik emeleten a két szélső tengely melletti traktusok „bow-window” formában félkörívesen kiemelkednek a homlokzat síkjából. E domború felületeket keskeny, egyenes lezárású ablakok törik át. A második emelet ablakai alatt láthatók a már említett domborművek – a pécsi Zsolnay cég alkotásai – a Menórát (a hétágú gyertyatartót) őrző núbiai oroszlánok. E két traktus legfelől csúcsain levágott háromszögű oromzatban végződik. E két kiugró tengely közötti falmezők közös sávozott keretezésbe foglalt egyenes lezárású ablakok törik át, a második emeleten kovácsoltvas párkányokkal, míg a harmadikon homorú kötényrésszel. A manzárdrész kisebb méretű ablakai kiugranak a homlokzat síkjából. Az épület alaprajza zárt udvart vesz körül a bérházak tipikus térbeosztása szerint. Az utolsó szinten ma már jobbára képzőművészek műtermei találhatók, de műteremnek alakították át az egykori imaházat is.

A Nagyvásár (ma December 1.) tér 9. szám alatti Ullmann-palota a bécsi szecesszióhoz tartozik, de már kevésbé az Otto Wagner nevével fémjelzett vonulatához sorolható.

Forrás: Nagyvárad és Bihar megye épített öröksége, Dukrét Géza és Péter I. Zoltán, 2016