VÁRADSZENTMÁRTON – SÂNMARTIN

Nagyváradtól 5 km-re fekszik, délkelet irányban, a Nagyvárad–Belényes–Déva főútvonal mentén. Nevének első említése az 1332–1337-es pápai tizedjegyzékben tűnik fel, Villa Sancti Martini alakban. 1552. Zenthmarthon. A török időkben elpusztul. A 18. században „szentmártoni puszta” névvel illették. 1710 után Helcher Félix, premontrei adminisztrátor tanyát létesít a szentmártoni pusztán. Majd 1910-ig Peczeszentmárton volt a neve, mivel mellette folyik a meleg Pece-patak. 1910 után Váradszentmárton. A helység neve templomának védőszentjével kapcsolatos. A Várad- előtagot Nagyvárad szomszédsága magyarázza.

A premontrei rendház kastélya

Sor- és kódszáma a műemlékek lajstromában: 363, BH-II-m-B-01203

Főutca (Principala) 106 sz.

1772-ben Mária Terézia engedélyezte, hogy a szentmártoni pusztán konventet és templomot építsenek. Szenczy István lukai kanonok kezdi meg az építkezést. 1774. május 12-én tették le a templom alapkövét. A templom építésével párhuzamosan épült a kastély is, barokk stílusban, amely 1784-re kívülről teljesen elkészült, belülről még csak a földszint volt lakható. 1787-ben II. József feloszlatta a premontrei rendet. 1788–1789 között katonakórház működött falai között.

1802-ben I. Ferenc visszaállította a premontrei rendet. A jászói, a leleszi és a várad-hegyfoki prépostságot egyesítette a jászói prépost fennhatósága alá. Az első adminisztrátor, Fejér Gábor nagyjából rendbe hozatta a kastélyt. Az erkély felett magasan a falra egy freskót festetett: Szent István első vértanú térdel s kezével egy szelíden emelkedő dombra mutat, amelyen egy templom és egy monostor látszik. Alatta egy szalagon a következő szöveg volt írva: Post fata resurgam (magyarul: A csapások után feltámadunk). A festmény az 1911-ben végzett restauráláskor tűnt el.

Az 1848-as forradalom idején a kastélyban laktak azok a tüzérek, akik a közeli ágyúgyár felállításán dolgoztak. A továbbiakban a különböző adminisztrátorok váltották egymást.

1941. október végén újra felavatták az 1566-ban megszüntetett várad-hegyfoki konventet, amely 1944 szeptemberéig működött. A második világháborút követően a kastély állami tulajdonba került. Évtizedeken át gyógyszerészeti központ működött benne, jelenleg egy cég raktárnak használja. A premontreiek máig sem kapták vissza épületüket.

Szabadon álló, emeletes, L alaprajzú. Az északra néző főhomlokzata enyhén előreugró középrizalittal rendelkezik. Nagyméretű kapuja félköríves záródású, lunettájában napsugaras díszítés látható. Két oldalán egy-egy keretelt egyenes lezárású ablak nyílik. A fal síkját vízszintes sávok tagolják. Az emeleti rész kovácsoltvas mellvédes erkélye gyámokon nyugszik. Az erkély két ajtaja és a két oldalt lévő ablakok szegmensíves lezárásúak, záróköves kereteléssel és vállra futó, egyenes szemöldökkel rendelkeznek. Fölöttük kettős párkány következik. A középrizalitot timpanon koronázza, amelyet kiemelkedő, manzárdtető fedi. A homlokzat többi részén levő ablakok egyenes záródásúak és szalagkereteltek. A földszintet széles lizénák tagolják. Az emeleti ablakok tükrökben helyezkednek el, szemöldökét záróköves volutás díszítés képezi. Az erkély és a földszinti ablakok rácsai a 18. század kovácsoltvas-munkáinak remekei.

A mellékhomlokzat tizenhárom ablaktengelyes, egyenes záródással.

A főhomlokzat középső manzárdteteje az udvari főhomlokzat középrizalitját is fedi. A kijárat, amely egy csarnokon át vezet, valamint az emeleti ablakok itt is szegmensívesen zárulnak. A többi rész, valamint az oldalszárny keretelt, egyenes lezárású ablakai tükrökben helyezkednek el, közöttük széles lizénák állnak. Jobb oldalt erősen kiugró épületrész látható, egy-egy ablakkal. A lépcsőházhoz eredetileg csak a főépület csarnokából lehetett jutni. Ma inkább az oldalszárny új keletű bejáratát használják. Az oldalszárny emeleti része tízosztatú, egyenes záródású, keretelt ablakokkal, minden második ablak vakablak, közöttük kettős lizénák állnak. A vakablakokat valószínűleg utólag falazták be.

A kétosztatú épület termeit hevederekkel osztott csehboltozatos oldalfolyosóról lehet megközelíteni. Szép, tágas lépcsőfeljáróval rendelkezik, amely az épület oldalszárnyában áll, a két szárny találkozásánál.

Az épület eredeti belső elrendezését Telepy Marcell premontrei kanonok leírásából tudjuk: „Már 1911. tavaszán megkezdődött a kastély gyökeres renoválása. A munkálatokat Szűcs, váradi építész végezte. Így az emeleten, a praelaturán és a nagytermen kívül kialakítottak három lakást, mindenik két szobásos, valamint egy vendégszobát és kápolnát. A földszinten volt a szép, tágas ebédlő, mellette egy nagy, egyszobás lakás, s egy kisebb inasszoba. A földszint nyugati oldala volt a konyha, kamara és az alkalmazottak lakása. Az emeleten minden lakás nagy, kétszárnyú, dupla ajtót és modern nagy ablakot kapott. Minden szobába új cserépkályha jött a jászói kályhagyárból. Valamennyi lakás, valamint a praelatura is a legszebben lett Budapestről bebútorozva. Mindez a Szekeres Fr. Ödön jószágkormányzó nemes ízlését igazolta. Az ebédlő gazdagon volt felszerelve, úgyszintén a konyha s az éléskamra. Minden, kívül-belül új festést kapott.”

Állaga néhány helytelen beavatkozás, átalakítás ellenére jó.

Forrás: Nagyvárad és Bihar megye épített öröksége, Dukrét Géza és Péter I. Zoltán, 2016