VÁRASFENES - FINIȘ

A Fekete-Körös bal partján, Belényestől 3 km-re fekszik. Neve először az 1291–1294 közötti püspöki tizedjegyzékben jelenik meg Fenes formában. 1491. Magyar-Fenes, ami arra utal, hogy jelentős román mellételepülés történt. 1552. Alsó- és Felsew (Felső) Fenes, 1907. Várasfenes. A Fenes helységnév a magyar fen – fenőkő, kaszakő – főnév -s képzős származéka. Olyan patakmederre utal, ahol fenőkőnek való kövek szedhetők. A Váras- előtag a falu melletti egykori püspöki vár romjaival kapcsolatos.

A fenesi vár, vagy Bélavár

Sor- és kódszáma a műemlékek lajstromában: 51, BH-I-s-B-00964

Várasfenestől dél-délnyugatra fekszik, a Fenes-patak jobb oldalán emelkedő hegyen. A hagyomány úgy tartja, hogy IV. Béla herceg építtette. A valóságban Vince váradi püspök építtette, a püspökség itteni birtokainak védelmére, 1244 körül. Védte a környék bányáit, az itt áthaladó utakat. Ellenállt a Barsa nemzetség terjeszkedésének. A Barsa nembeli Tamás fia, Roland vajda 1294-ben megpróbálta elfoglalni, de ostroma sikertelenül végződött. 1532-ben, Fráter György tudtával, itt tanácskoztak először a főurak, hogy kibékítsék Szapolyai János erdélyi vajdát I. Ferdinánddal. 1548-ban Ferdinánd elvette a várat Fráter Györgytől és hívének, Tahy Ferencnek adományozta. 1660 körül Veér Mihály tulajdona. A Rákóczi-szabadságharc leverése után, 1711-ben az osztrákok lerombolták.

A nagyjából háromszög alaprajzú várból már csak néhány falmaradvány látható. Észak-északkeleten áll a szegletbástya egy része, mellette, nyugat felé a vár kaputornya volt a bejárattal, erős támfalakkal és a felvonóhíddal, amelynek egy darabja még látható. Tőle jobbra, nyugat felé egy emeletes épület, talán a palota állott, amelynek még megvan az egyik külső fala, rajta négy sorban négyszögletű bemélyedések, a hajdani gerendavégek helyei. Még áll a vár dél-délnyugati oldalán az öregtorony, vagy donjon külső, kb. 10 méter magas fala, kívül négyzet, belül 4 méter átmérőjű kör alakú alaprajzzal. Anyaga terméskő. A lakótoronyba a második emeleten látható külső ajtón jártak be, ahová felhúzható létra vezetett. A vár udvarán egy mélyedés vehető ki, ahol a kút, vagy vízfogó lehetett. A vár köveinek nagy részét a környező falvak lakossága hordta el építkezéseihez.

1992 augusztusában az Erdélyi Kárpát Egyesület Bihar megyei Osztálya kitakarította a romokat és emléktáblát helyezett el. Az emléktábla azóta eltűnt.

Forrás: Nagyvárad és Bihar megye épített öröksége, Dukrét Géza és Péter I. Zoltán, 2016